...hol és mikor kezdődött az elmebaj? Miért pont MGF? Normális vagyok-e, hogy ezt vettem napi használatra?
Volt egy szinte már hibátlan 2000-es 1.4-es Renault Cliom. Már az elején leszögezném, hogy ép ésszel kocsit még soha nem vettem és ha eddig nem tettem, ezután sem. Ha magamnak veszek, nem értek hozzá. Nem tudok objektív lenni és ez így volt a Clionál is. Elmentem, megnéztem, itt-ott kopott, ezt-azt cserélni kellett és folyt az olaj. Egy 15 éves autónál ez már inkább elvárás, mintsem hátrány és a tulaj is felhívta a figyelmem, hogy többször ellenőrizzem az olajszintet. Oké, megegyeztünk, vittem a zsákmányt. Használtam 1 évig, ráköltöttem a vételár kb. kétszeresét (nem merek Excel táblázatot vezetni a költéseimről) majd hengerfejezés után úgy döntöttem, mennie kell. Ismerős vette meg, sajnos nem vigyázott rá, szar volt végignézni, ahogy elpusztítja.
Itt jött el a pont, hogy kell egy autó, AMI:
- megbízható
- olcsón fenntartható
- napi használatra
- nem tesz tönkre
Beköltöztem az angol használtautó portálra. A napi rutin részévé vált, hogy órákon keresztül kocsikat nézek. Nem normális dolog ez. Heteken keresztül ment a böngészés, de valahogy nem jött szembe az a típus, amire azt mondtam volna, hogy oké, ez kell. Így meguntam, az asztalra csaptam, mint Kukori a műmenyétre majd kijelentettem, hogy nekem márpedig "C" Corsám vagy "D" Astrám lesz, mert az hellyel-közzel eleget tesz az említett 3 kritériumnak.
Nem így lett. Már nem emlékszem pontosan, hogyan is került a képbe MGF, de a forma nagyon megfogott. Kabrióm még sose volt és nem is használtam vagy ültem benne, muszáj volt ezt is kipróbálnom. Középmotoros, húúúdemenőőő. Ezek ellenére a "túl" alacsony vételár kongatta a vészharangot rendesen, de már késő volt. Astra, Corsa elfelejtődött, kell egy MGF.
Kinéztem egyet, ami Swindonban volt. Nagyjából 60 mérföldnyire Avonmouth-tól, ahol lakom. Gyorsan bepattantam a Clioba és nyakamba kaptam Közép-Angliát. Swindonban található egy minimum használhatatlan, de leginkább feleslegesen bonyolult körforgalom, ami nevet is kapott, The Magic Roundabout. Persze, hogy keresztezte az én utamat is. Íme egy felülnézeti kép, szemléltetésnek:
Sem én, sem pedig a GPS nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Rövid elmélkedés után, általános iskolai matematika óra jutott eszembe. Köztem és a vélt kijárat közötti legrövidebb távolság az az egyenes lesz, amit kinéztem. Őrangyal beköt, padlógáz, átértünk.
Szóval a kinézett autó: 2000-es évjárat, Tahiti Blue, 1.8 non-VVC, 120Le 124000 mérfölddel az órájában. Az utóbbi két évben csak műszakira hordta a tulaj, így kvázi elég sokat állt az autó. Mindenképp projekt autónak hirdette, mert mondta is, hogy vannak hibái. A hirdetésfotók:
Okos ember más hibájából tanul, a kevésbé a sajátjából, a hülye pedig abból se. Az utóbbi csoport népesebb táborát erősítem, nem tagadom. Nem kérdeztem szinte semmit, elvittük egy próbakörre, ahol végem lett, elvesztem, bekebelezett. Jó menetdinamika, úttartás, kényelmes. Nem zörög-csörög sehol, nem kopog a futómű és nincs leélve az utastér. Vissza gyorsan, foglaló és adás-vételi szerződés. Az eladó ragaszkodott a "SOLD AS SEEN" szerződésbe foglalásához, ami azt jelenti, hogy semmilyen garanciát nem vállal az autóra. Itt már kurvára csengett a vészharang, de hiába. A vételi szándék erősebb volt. Még aznap visszamentünk érte és elhoztam. Hazafele, valahol félúton az autópályán a vízhőfok mérő megindult a végtelen irányába. Balra el, kiszáll, gyors helyzetelemzés majd döntés: az autó marad. Ezután félgázzal, lábon hazavitt. Ezután kezdődött hobbivá avanzsálódni az autózás és szerelés. Ezután mélyült el az autóbuzéria. Folyt. köv. hamarosan.
